Simogassuk meg végre a sárkányt! I. Mobileszközök az oktatásban konferencia

Intro

2016. november 11. és 12. napján az égiek is úgy gondolták, hogy nem érdemes szikrázó napsütést küldeni a Földre, mert ami fontos, az termekben történik, így vígan ködlött és esett Veszprémben. 

Itt rendezték meg ugyanis az I. Mobileszközök az oktatásban című konferenciát. Annak, hogy ez az első, azért is örülünk, mert az IKT MasterMinds kutatócsapata Fehér Péter elnöklésével, Aknai Dóra Orsolya és Czékmán Balázs közreműködésével - számos más segítővel oldalukon - remek konferenciát teremtett arra a vidékre, ahol nem tolongnak az oktatási konferenciák. Ez az "első" pedig azt a reményt is keltette bennünk, hogy lesz még folytatás - és bizony, a konferencia zárásán elhangzott: egy év múlva ugyanekkor ugyanitt.

Azt hiszem, egy konferencia sikere sok mindentől függ. Itt pedig sok elem sikeres együttállása biztosította, hogy kellemes másfél napot töltsünk együtt: remek volt a helyszínválasztás, tartalmas és izgalmas programokat ajánlottak, gördülékenyen zajlott minden.

A veszprémi Agóra Művelődési Ház remek helyszín. A kényelmes színházterem lehetővé tette a plenáris előadások követését, a félemeleti termekben kényelmesen elfértek a szekciók, a köztük lévő átjárás sem volt fizikailag sem lehetetlen, a közösségi terek pedig annyira barátságosak voltak, hogy adta magát, hogy újabb és újabb szakmai-emberi kapcsolatok alakuljanak ki, fejlődjenek tovább, közös gondolkodásba, tapasztalatcserébe kezdjünk.

Első nap

A pénteki napot a Szegedi Tudományegyetem Neveléstudományi Intézetének két tagja, Prof. Molnár Gyöngyvér és Prof. Csapó Benő előadása indította el, érdekes kérdéseket vetve fel. Molnár Gyöngyvér az oktatási eredmények elemzésével vezette fel előadását: hol állunk most az unió országaihoz képest a közös mérések (PISA, kompetencia, természettudomány) alapján. A lesújtó eredmények elemzése azonban nem elég, tenni is kell valamit, ehhez pedig pontos helyzetképre, elemzésre van szükség. Az egyetemen működő kutatócsoport által létrehozott eDia online rendszer 1-6. évfolyamon (kitekintve már az óvoda és az egyetem irányába is) a diákok azonnali értékelését, elemzését, fejlesztését teszi lehetővé a matematika, írás, olvasás, természettudományok területén (illetve további 16 területen vannak már fejlesztéseik). Jó lenne, ha ez a középiskola szakaszaira is kiterjeszthető lenne - csapattársaimmal ezen a területen próbálunk mi is dolgozni.

Csapó Benő remek példákkal illusztrált, visszafogott, szerény stílusban tartott előadása azt  a kérdést feszegette, mit lehet tenni, ha már megvan az egyes diákjainkról a diagnózis. Előadásában kiemelte: elméleti tudásunk már rég van, de az eszközeink eddig elégtelenek voltak - gondoljunk csak a rengeteg papír-ceruza tesztre. Ezzel szemben az egyre fejlődő infokommunikációs technológia hihetetlen lehetőséget és segítséget nyújthat a számunkra.

A plenáris ülések után a délután négy-négy párhuzamosan futó szekciószakasszal folytatódott, egy rövid szünettel köztük. 

Azt gondolom, hogy valóban érdeklődő közönség gyűlt itt össze - több, mint százan voltunk, bőven többen, mint az előadók - folyamatosan kerestük a számunkra legjobb előadásokat, és bizony nem volt mindig könnyű dolgunk. Értem ezt arra, hogy sokszor szerettünk volna több részre szakadni, hogy az egy időben tartott előadásokat megnézhessük. Ki kell emelnem, hogy a technikai feltételek adottak voltak, a szekcióvezetők többnyire a kellő szigorúsággal tartatták be az időkorlátokat, mutatták be az előadókat. Hozzáteszem azt is, hogy a konferencia nem csak nevében tartalmazta a mobileszközöket, de szinte mindenki a kezében is tartott valamit, amivel folyamatosan dolgozott. Jegyzeteltünk, fotóztunk, posztoltunk, párhuzamos világot alkottunk, és nagyon élveztük. :)

A kora délelőtti szekciókban a gyermekkori informatikáról, az SNI gyermekek mobil eszközökkel történő fejlesztéséről, az irodalom tanításának mobileszközökkel támogatásáról és jó gyakorlatokról hallgathattunk - láthattunk előadásokat. Talán ebből is látható, hogy a konferencia anyaga igyekezett a teljes közoktatás tartalmát lefedni, sőt, volt egyetemi képzésben használható e-jegyzetekről is szó.

Magyar szakosként főleg az ehhez kapcsolódó előadások érdekeltek, de játékosítóként természetesen nem hagyhattam ki a szerepjátékosított fizikaórát sem.

Gálik Zsófiának két előadását hallottam különböző szekciókban. Az egyik "A digitális világ KRESZje - IKT eszközök és DigiDili tanóra" címet kapta. Zsófia a TANTEXT Akadémia Szakképző Iskola tanáraként készített olyan tanmenetet, amely ötvözi az informatika, a történelem és társadalomismeret és a magyar nyelv és irodalom-kommunikáció tantárgyak kerettantervi követelményeit, elméleti és gyakorlati feladatokkal egyaránt kiegészítve. Ebből mutatott be pár ötletet, pl. utazástervezés, szómagyarázat, stb.

Másik előadása a 2015/16-os tanév Digitális Témahetére készített anyag bemutatása volt. Ebben József Attila életét, műveit dolgozta fel egy hosszabb (ha jól emlékszem, 17 órás) projekt keretében. ebben a munkában a diákok több eszközt is használtak: Prezi, videót készítettek, a Guide@Hand alkalmazás segítségével pedig sétát tettek a Ferencvárosban. A Guide@Hand alkalmazás számomra újdonság volt, de ezen a napon több előadásban is találkoztam vele, már csak hely kell a telefonomon, hogy letöltsem.

Antaliné Miss Lilla munkáival már találkozhattunk több online felületen, az Online tanári szoba facebook-csoportban is rendszeresen ad hírt a diákokkal folytatott munkáról. Itt most szintén a Digitális Témahétre készített projektjéről készített beszámolót láthattuk. 5. és 6. évfolyamos diákokkal dolgozták fel Gárdonyi Egri csillagok, illetve Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk regényét. Az előadását Sway programmal készítette, ami a Microsoft "prezije", ha lehet így nevezni. Főleg az első munkáról láthattunk többet. Itt készítettek a diákok névjegyet, használták ők is a Guide@Hand alkalmazást, fejtettek meg QR kódokat, építettek Minecraftban egri várat, végül lapbookot gyártottak One Note munkafüzetből. Az ellenőrzés a Redmenta segítségével történt, de itt is megjelentek a kedvenceink, a Learningapps-os tankockák.

Lilla a délután második szekcióinak egyikében is tartott előadást, ahol a tavalyi tanév empirikus tapasztalatait foglalta össze az IKT-val támogatott tanóráival kapcsolatban. Kutatása a szülői és tanulói attitűdre vonatkoztak, és eredményül a többnyire pozitív hozzáállást kapta.

A magyaros előadások mellett érdeklődve olvastam Csányi László "Online szerepjáték a fizikaórán" című előadásának absztraktját, sőt, úgy döntöttem, meg is nézem magamnak, hogyan működik a Classcraft nála. Egy osztályban vezette be az MMORPG-re épülő oktatási célú játékot, amely a WoW (World of Warcraft) mintáját követi. A diákoknak csoportban kell dolgozniuk, kell harcos, mágus és gyógyító, és vigyázni kell, hogy mindenki életben maradjon. Életben maradni pedig egyrészt munkával lehet, másrészt a rosszalkodások elkerülésével. A Classcraft egy olyan alkalmazási eszköz, ami nagyon sokrétűvé tudja tenni az értékelést, ötvözi a szerepjátékkal, és számos szociális készséget is fejleszt. Csányi László ötletesen dolgozta ki a saját osztályára a megfelelő kereteket, célja a motiválás volt - és ahogy hallgattam, ezt a célt sikerült elérnie. Jellemzően az előadás után azonnal egy-az-egyben akarták tőle átvenni a rendszert, de jobb tudni azért azt, hogy a keretek kigondolásának munkáját senki nem tudja megspórolni magának. Az előadás lendülete, az előadó stílusa a konferencia végén a közönségdíjak közül az elsőt hozta meg.

A késődélutáni szekciók egyrészt folytatták a gyermekkori informatika témáját, illetve kiegészültek az idegen nyelvi tanítás mobileszközökkel történő támogatása, az empirikus kutatások témájában tartott előadásokkal és a Telenor-Hipersuli szekcióval.

Az első háromszor húsz percet az empíriával töltöttem. Az első előadásban Domonkos Katalin mutatta be egy kutatásának eredményeit. A kutatás a pedagógusok IKT-alkalmazkodását és a digitális stresszt járta körül. Sokadjára is meglepő, hogy főleg az idősebb korosztály az a pedagógusok között is, aki rendszeresebben használja ezeket az eszközöket, mint ahogy az is, hogy többnyire negatív eredmények jelennek meg a hozzáállás tekintetében. Nagyon várom Kati összefoglalóját, mert továbbgondolásra érdemes, izgalmas téma ez. Ezt jelezte az előadást követően kialakult élénk beszélgetés is. 

A második előadás a már említett szülői-tanulói attitűd-vizsgálat volt Miss Lillától, majd ezt követte Fegyverneki Gergő "Zsugorodó taneszköz, táguló világ?" című előadása, amely egy szemléletes metaforára épült: a mobiltelefon számunkra az, ami az ősembernek a kőbalta: a túlélés eszköze. Kaptunk egy kis elméleti megalapozást, hogy miért is éri meg belépni a fiatalok mobilvilágába - hisz ha a tartalmakat olyan kódokkal adjuk, ami közelebb áll hozzájuk, nagyobb hatékonysággal dolgozhatunk. A lendületes előadás végén néhány konkrét alkalmazásra is kaptunk ötletet: szólások, helyesírás, stb.

A nap utolsó előadása számomra Novák Károlyé volt, aki a Learningapps kapcsán végzett munkájáért már korábban is kivívta tiszteletemet (A barátságos fb-csoportjuk itt található). Előadása a saját óráin megalkotott digitális tantermet mutatta be. Számos ötletes megoldást láthattunk, hogyan igyekszik az alsósokat bevonni a virtuális világba, hogyan tanítja meg nekik nem csak a német nyelvet, de a technikai eszközök alkalmazását és etikáját is. Tanterme a Microsoft Office alkalmazásaira épül, kiegészülve egyéb alkalmazásokkal. Kiemelem a nekem új ötletnek számító Symbaloo-t, amivel egy falra gyűjthetünk honlapokat. Különösen akkor érdemes használni, ha nem szeretnénk, hogy a gyerek más oldalakon kóboroljon tanulás helyett. 

Az első napot egy beszélgetés zárta Fegyverneki Gergő IKT-s ötlettár című könyvének kapcsán. A könyv azoknak nyújthat segítséget, akik most ismerkednek az IKT-s eszközök használatával, és jól jön egy kategorizált útmutató: milyen témához milyen eszköz milyen munkaformával használható.

Második nap

A másnapot indító plenáris előadást Prof. Kárpáti Andrea tartotta "Képességfejlesztés és értékelés mobil infokommunikációs eszközökkel az esztétikai nevelésben" címmel. Az előadás azt a kérdéskört járta körül, hogy a digitális világ eszközei hogyan formálják a vizuális tartalmakat, milyen új területeket nyitnak, hogyan fejlesztik a kreativitást, hogyan állhatnak a művészi nevelés szolgálatába. Konkrét felkérést is kaptunk múzeumi applikációk tervezésére.

Ezen a napon 3-3 szekció dolgozott délig. A napi szekciók a természettudományos oktatás mobileszközös támogatását, jó gyakorlatokat, eLearninget és VR-AR témákat ajánlottak. Én az utóbbira voltam kíváncsi, vagyis arra, hogy jelenhet meg a kiterjesztett valóság a tanórákon, illetve hogyan terjeszthetjük ki mi a tanórát. Így maradtam egy helyszínen - némi kávészünettel megszakítva.

Az első szekcióban három előadást hallgathattam, illetve a harmadik folytatódott a második szekcióban (időben is kiterjedtünk). Az első előadás az izgalmas "Virtuális kincskeresés a 21. században" címet kapta Lukács Istvántól, aki rendkívül elkötelezettnek tűnt. Nem másról volt szó, mint azokról a programokról, amik arra ösztönöznek minket, hogy lépjünk ki a szobából, fedezzük fel a körülöttünk lévő szorosabb és tágabb világot. Ehhez kincseket, ládákat, kódokat, pokékat rejtenek el a játékfejlesztők, és pontokkal motiválnak. Ezen túl ösztönöznek minket a csapatépítésre is, különböző eseményeket (eventeket) rendeznek, ha jól érzékeltem, olyan világról van szó, ami beszippantja az embert. Szó volt a Geocachingről, ami a természetjárást játékosítja, a Munzee-ról és a Sighterről, amik városjáró alkalmazások. Az előbbinél QR kódokat kell beolvasni, az utóbbinál a megjelölt műemlékeket lefotózni - ez ráadásul magyar alkalmazás is. Természetesen mindkettőt letöltöttem...Nem lehetett kihagyni a Pokémont sem, az év nagy dobását, ami ebben a társaságban már nem is tűnik annyira nagy dobásnak. Felmerült, hogy milyen jó lenne ezeket az alkalmazásokat valahogy az oktatásba is bevonni, de még nem találtunk rá jó példát. Az előadó személyes próbálkozása nem járt sikerrel, de ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne próbálkozni.

A második előadó Kőrösné Mikis Márta az első hazai mobiltanulási projektet mutatta be. Példaértékű kezdeményezés volt, az előadás teljes körűen avatott be minket az előkészületekbe, a játékba, a tapasztalatokba és a következtetésekbe. Szomorú volt hallani, hogy lehetetlenült el egy ilyen kezdeményezés a körülmények hatására.

A záróelőadás a konferencia szervezőinek - Aknai Dóra Orsolya, Czékmán Balázs, Fehér Péter - közös előadása volt "Kompetenciafejlesztés interaktív AR alkalmazások segítségével" címmel. Az elméleti bemutató után mi magunk is kipróbálhattuk élőben az alkalmazásokat. Hallottunk a "Kiterjesztett valóság sárkány"-ról, egy valóban tüneményes kis jószágról, ami kisebbek motiválására lehet alkalmas. Földrajz órákon lehet hasznos a LandscapAR, amely az általunk rajzolt szintvonalakból készít 3D-s felszíni rajzot, ha a telefonunkat ráirányítjuk. Az alkalmazás a térbeli gondolkodást, a tervezőkészséget is fejleszti. Láthattunk példát arra, hogy hogyan lehet képek mögé videókat, feladatokat rejteni az Aurasma segítségével. A nem kipróbált alkalmazásokról is bőséges összefoglalót olvastunk-láttunk az elméleti részben. 

A délelőtt végére már csak a konferencia lezárása maradt, és annak megerősítése, hogy egy év múlva folytatjuk mindezt.

Összegzés

Ez a másfél nap rengeteg információt adott. Nem csak szakmai, de emberi kapcsolatokban is gazdag volt (én végre találkozhattam élőben kedves online tanári szoba-admintársammal, kollégámmal, Fegyverneki Gergővel, de több olyan szituáció is kialakult, amiben azon mosolyogtunk, hogy az online tereknek köszönhetően bár most találkozunk először a valóságban, olyan, mintha évek óta ismernénk egymást, dolgoznánk együtt). 

Nagy tanulság lett a végére, hogy elképesztő tudás van a birtokunkban, és az ilyen alkalmak remek terepek arra, hogy ezt megosszuk. Természetesen nem csak az előnyöket, de a hátrányokat is megemlítve. Érintettük a központosítás, a merev kerettantervek, az elavult kimenetek témáját, de azt is, hogy bizony ezen eszközök használata nem egyértelmű, nem mindenhol megoldható, és mindennek alapja végre egy jó internetes kapcsolat lenne - ez pedig a magyar iskolák többségében fehér holló. Természetesen minden megoldható valahogy, de az biztos, hogy a tanári elkötelezettség nélkül ezek nem működnek. Nem tudtam elmenni amellett a mondat mellett, ami több előadótól is elhangzott: amit csinálok, az rengeteg munka, de nem mindig veszem észre, mert ez a hobbim. 

Ha én kormány lennék, igyekeznék elérni azt, hogy minél több tanárnak lehessen hobbija a munkája, és ne kelljen emiatt nehézségekbe ütköznie. És persze juttatnék széles sávú internetet minden iskolába, ha már a jövő itt hever előttünk...

Linkek

A konferencia honlapja. A konferenciáról kötet is készül, ami a honalpon elérhető lesz, csakúgy, mint az előadások anyagai.

Néhání előadás már megjelent a konferencia facebookos oldalain:  

Barangolás a hangok földjén - előadás: 

Mobil eszközök használata matematika és fizika órákon: Előadás

Sárkánysimi

Pokémon-tapasztalat

Kísérletbe kezdtem. Ha már nyár van, és az embernek tenger sok ideje, a játéktervezők meg pont erre az uborkaszezonra időzítették a Pokémon Go elérését Magyarországon, gondoltam, kipróbálom, mire megyünk mi ketten, a játék és én.

Előismeret

Egész életemben keveset játszottam videó-, pc és telefonos játékokon. Általában egy-egy, azokat viszont elég hosszan, és főleg békés természetűeket. Az elmúlt fél évben pl. egy robot szabadítgattam ki különböző pályákon néha.

A Pokémon az én életemből kimaradt, én a Dragon ball-os nemzedék vagyok. Így a játék háttértörténetét - ha van -, nem ismerem. Pikachu alakja megvan, a kiáltás is a fülemben, hogy "téged választalak". Tavaly megismertem Bulbasaurt, de csak azért, mert az egyik diák a saját dolgozatára azt nyomtatott, hogy legyen mit színezni az óra végén. Az kellően helyes lény volt.

Játékot már töltöttem le és telepítettem, ez nem okozott gondot, de azért örültem, hogy sikerült.

A Pokémonnal kapcsolatban két cikket futottam át, egy indexest és egy modern iskolásat. Ez utóbbi Czékmán Balázzsal készült interjú volt, és leginkább a kiterjesztett valóság oktatási kérdései csillantották fel a szemem.

Kezdetek

Egy szép estén indultam neki a kalandnak, az volt a cél, hogy egy hétig próbálkozom. Sikeres letöltés, indítás, karakteralkotás, egy fura professzor irányítgat. Rögtön az első 10 percben érkezett három pokéjószág, akiket a szobában kaptam el. Az egész játék alatt misztikus volt számomra, hogy mikor és miért kapom el ezeket a lényeket. Az rendben, hogy adottak a labdák, amivel rájuk kell célozni, sőt, inkább kicsit fölé, de esetlegesnek tűnt, hogy mikor kapom el. Állítólag, mikor célba veszem őket, a megjelenő zöld, sárga vagy narancs karika egyre kisebbé válásakor, a legkisebb kör megjelenésénél van a legnagyobb esély  sikeres dobásra, de erre nem esküdnék meg. Az minden esetre megkapó volt, hogy a lábamon, a laptopon vagy épp a szőnyegen parádézik egy jószág.

A folytatás

Mivel nem olvastam el pontosan, hogy mi miért van, ezért hamar ért az első meglepetés: a pokélabdák, amivel vadászni lehet, elfogynak. Meg a jószágok is. Itt jön képbe a GO része a játéknak, merthogy el kell indulni, és keresni kell 1. pokéstopokat 2. jószágokat. Ehhez egy vázlatos térkép áll rendelkezésünkre, ami mutatja, hol helyezkednek el ezek a pokéstopok. A környékünkön főleg műemlékek, szobrok, táblák, díszes kapok, házrészletek mentén, és elég sok van belőlük. Ezeknek a lényege az, hogy ha a közelükbe gyalogolsz, a telefonod kijelzőjén a hely képét megforgatva különböző tárgyakat kapsz. Többségében labdákat, de később megfejtettem, hogy fejlesztő eszközöket is. Ezek az állomások újratöltődnek, így kb. 10 perc múlva újra pörgetheted őket. Felpörgött ismerősök mesélték, hogy vannak olyan helyek a városban, ahol egymáshoz nagyon közel van több  ilyen állomás is, egész vadásztömeg alakul ott ki.

Jártadban-keltedben pedig a telefon jelzi (az enyém rezgéssel), hogy ha a közeledben van jószág, amit el lehet kapni. Ilyenkor az egyszeri felhasználó (én), megáll, összpontosít, vadászik. Valahol olvastam, hogy ilyenkor jobb, ha kikapcsoljuk az AR-t, mert különben úgy tűnik, mintha másokat fotóznánk. Azt gondolom, ha egy telefonnal célozgatunk valakire, teljesen mindegy, hogy ki van-e kapcsolva, vagy sem, az akkor is úgy látszik.

Az első vadászat egy része nagy csalódást okozott, mert a rendszer egész egyszerűen nem volt elérhető. Viszont már akkor is találkoztunk magányosan vagy többedmagukkal járkáló külföldi és magyar vadászokkal, szemünk villanásából ismertük már fel egymást. A séta közben aztán egyszer csak életre kelt a rendszer, és mégis sikerélménnyel zárult a nap.

Be kell valljam, összesen 4 napig játszottam vele folyamatosan. Főleg zöld és sárga színű állatokat kaptam el, a leggyakrabban előfordulókból elég sokat. A játéknak van egy "Lutra-album" része is, a pokédex, ami azonosítja az újonnan elfogott jószágot, és beteszi a gyűjteménybe. Minden fogásnál kapsz információt arról, hogy az adott lényed mire képes, milyen erejű. Erre azért van szükség, mert különböző csapatokhoz csatlakozhatsz, elmehetsz úgynevezett "gym"-ekbe (gyakorlatilag ez is az utcán van, a térképed jelöli), ahol egymásnak eresztheted a vadakat, egyfajta kakasviadalként. Én idáig nem jutottam el, nem volt rá igényem.

A vadászatban nem fejlődtem sokat, mikor már azt hittem, hogy simán el tudom kapni a pokékat, mindig kiderült, hogy nem. Az egyik legidegesítőbb, mikor elkapod, és mégis kiszabadul, kezdheted elölről az egészet. A másik, amikor lefejelik a dobált labdáidat a galádak. Állítólag, ha az eldobott, de sikertelen labdára gyorsan rákoppintasz, visszakapod, nekem ez nem jött be.

Tapasztalatok

A játékosi attitűdömet jelöli, hogy teljesen kielégített az, hogy gyűjtögettem a vadakat. Nem akartam velük harcolni, nem akartam őket fejleszteni. Viszont az nem ment, amit eredetileg gondoltam, hogy majd séta közben itt-ott játszom. Ugyanis elég sok tennivaló van ebben a játékban, ami egy sétát teljesen szétszabdal. Épp ezért időigényes is. Az első két nap vadászata után már kellemetlennek éreztem, hogy az utcán ugrálok egy-egy sikeres befogás miatt. A tárgyi emlékek felkeresése motiváló volt, de igazából a pokémonok begyűjtése elvonja róluk a figyelmemet. Az igazság az, hogy jobban esett valóban figyelni a világot a telefon képernyője helyett.

Ha igazán komolyan vettem volna, és úton-útfélen szerettem volna vele játszani, mindenképpen le kellett volna valahogy küzdeni az akkumulátor-kérdést. A játék, a folyamatosan működő GPS elég hamar lemeríti a telefont. Háttérbe tenni nem lehet, az voltaképpen a kikapcsolást jelenti. Természetesen vannak tippek arra, miként lehet energiát menteni, és az ember felkészülhet plusz külső töltőkkel is, de ennyit nekem nem ért most a dolog. A tippeket használtam, igyekeztem energiatakarékos lenni, de nem több.

A játék az elején próbál motiválni, minden dologért kapsz valami jutalmat, gyorsan lehet szinteket lépni, ez klasszikus dolog, szerintem. Viszont nálam hamar kifújt, a 7. dicsőséges szintig jutottam.

Mivel sokkal többet nem adott a játék, az érdeklődésemet is elvesztettem. Közben viszont elég sok emberrel találkoztam, akivel a játék mentén szóba lehetett elegyedni, akár játékos, akár járókelő. Ez kellemes élmény volt, mint ahogy az is, hogy új útvonalakat fedeztetett fel velem. Tényleg lehet kapcsolatokat teremteni, építeni is vele, azzal meg, hogy kivisz a szobából, segít rácsodálkozni a körülötted levő világra.

A játékot érő legnagyobb vád az, hogy veszélyes. Azt gondolom, csak annyira, mint bármi más. Annyi veszélye van, mint séta közben beszélgetve nem figyelni a közlekedésre. Természetesen, beszélni érdemes és kell róla, a játékosoknak figyelniük kell a mozgásukra. De: pokémon nem bújik el az autó alatt, és nem kell elállni, hogy elkaphasd, mert virtuálisan be tudod fogni. Magánterületre, óceánba, tengerbe, Dunába, autópályára nem kell menni a jószágokért.

Mi az, ami nekem a legjobban tetszett benne? A kiterjesztett valóság. Ez nem annyira új dolog, de én most találkoztam vele, és azt érzem, hogy egészen sok ötlet lehet benne az oktatás terén is. Azt hiszem, ez lesz az a dolog, amit tovább viszek belőle.  

És nem kizárt, hogy szeptemberben menet közben azért még vadászok egyet-kettőt...

 

Az oktatásról diákszemmel

Az interneten terjedő információk eredetével kapcsolatban mindig él bennem a bizonytalanság, mint ahogy ennek a szövegnek az esetében is. De egy biztos: úgy fogalmazták meg a gondolataikat, azokat a problémákat emelték ki, amikkel én is egyetértek. És ha valóban diákok voltak - miért ne lettek volna azok -, akkor van remény.

Kattintás után a lényeg:

A Budapesti Fazekas Mihály Gimnázium Diákönkormányzatának nyilatkozata a magyar oktatásról

VoltEgySzer

Múlt héten sajtótájékoztatón jártam az OFOE felkérésén keresztül. Az eseményen egy olyan mobilapplikációt - VoltEgySzer - mutattak be, amely egyszerre célozza meg a szülőket és a fiatalokat, célja a drogprevenció. Az applikációhoz honlap is kapcsolódik: http://voltegyszer.com/

A fejlesztésben a Nyírő Gyula Kórház Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet (OPAI) Drogambulanciája, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Kreatív Technológia Laborja (MOME TechLab)  és diákok vettek részt, úgynevezett co-design munkamódszerben.

Ami nekem tetszik benne, hogy több forrásból erősíti meg az információkat a használó számára:

1. 4 animált képregény, ami egy-egy, különböző háttérrel induló szerhasználó életútját mutatja be (ezek nekem kissé didaktikusnak tűnnek)

2. Kvíz, ami végtelenszer kitölthető, 100%-os kitöltésnél kedvezményeket kaphatunk különböző sportlétesítményekben (edzőterem, lézerharc, falmászás, stb.) - ez különösen tetszik (elsőre 60%-ot értem el, még nem mehetek edzeni :) ). Minden választ kommentál az applikáció, további információkkal segítve.

3. Ha ő tenné...: egy fiktív szerhasználó fiatallal kell csetelnük, a csetelésnél válaszlehetőségek közül választhatunk. Ha a folyamatban elrontunk valamit, és elriasztjuk a beszélgetőpartnerünket, visszaküld minket a program az elejére, egyben segít abban, hogy hol rontottuk el a kommunikációt. Nagyon sok képességet fejleszt ez a rész az empátiától a belehelyezkedésen át a kommunikációig.

4. Szer-tár: mozgó lexikon az egyes drogfajtákról. Érthető nyelven, tárgyilagosan, érdekességekkel.

5. Elváltozás - sokk: a különböző drogfajták hosszú, közepes és rövidtávú hatásait mutatja be egy sziluett testtájain.

6. Kit keressek? - Egyedülálló adatbázis, ami összefoglalja a kiemelt ellátóhelyeket megyénként.

Hogy miért jó? Ingyenesen letölthető bármelyik mobilra (Google Play, App Store), folyamatosan jelen van, anonimitást kölcsönöz, játékos, észrevétlenül tanít, a létrehozásában fiatalok is részt vettek, akiket közvetlenül érint a dolog (mind képi, mind nyelvi, mind tartalmi szempontból tudták elképzeléseiket érvényesíteni), szakmaiság van mögötte.

A fejlesztés hatékonyságvizsgálattal zárul, ahol azt vizsgálják, hogy van-e releváns különbség az applikációt letöltő és az azt nem használó tizenévesek szerhasználati gyakoriságában, a szerekkel kapcsolatos ismeretében vagy éppen a szerhasználókról kialakított véleményének alakulásában.

Úgy gondolom, szaktanárként, osztályfőnökként, szülőként, diákként is hasznos alkalmazás, próbáljátok ki!

Bemutató videó:

Hogyan legyen öröm a témazáró?

Mire nem jó egy játékosított keretrendszer? Például arra, hogy a témazárót társasjáték keretében oldjuk meg. Voltaképpen bármilyen korosztály bármilyen témakörénél megoldható, ha szánunk rá egy kis energiát és időt. Ha ügyesek vagyunk, tanárként nincs is sok dolgunk, csak itt-ott segíteni :)

Nincs különösebb oka annak, hogy pont tizedikben és pont a felvilágosodásnál ajánlottam az osztálynak, hogy legyen a dolgozat egy társasjáték, amit ők hoznak létre. Az ötlet ott ragadhatott meg az agyam hátsó részében, hogy 2015 őszén volt egy egyetemi Gamification kurzus az ELTE PPK-n Lippai Edit vezetésével, ahol a vendégelőadóként vehettem részt. A kurzus végére az egyik diák játékot készített. (Kováts, P. (2015) Társasjáték - pszichológus hallgatók számára. Hallgatói referátum az Eötvös Loránd Tudományegyetem Gamification kurzusán. Budapest, 2015. december 10. Ezt a Gamification a magyar oktatásban csoportban osztotta meg 2015. december 20-án: Megosztás) Valószínűleg ez adta az alapot.


A munka 4 órát vett igénybe, és a következőképpen zajlott:

• A játékosok közül választanak egy írnokot, aki  a játék adminisztrációját is végzi a mellékelt értékelő táblázatban.

• Az első játékos húz egy kártyát, felolvassa a rajta található kérdést és annak pontszámát. Válaszol a kérdésre, az írnok a megoldások, illetve saját és a csoport tudása alapján ellenőriz, és pontoz. Ha jól válaszolt a játékos, dobhat a dobókockával, és lelépheti a kocka számának megfelelő mezőket. Ha részeredményei vannak, akkor a dobott szám felét lépheti le. Ha nem tudott jól válaszolni, nem dobhat, és nem léphet. Ha büntetőmezőre lép, kártyát húz, és az utasításnak megfelelően tesz.

• Aki először halad át a célon, 3, a második 2, a harmadik plusz 1 pontot kap.

• A parti végén az írnok összesíti, hogy hány pontot szerezhetett volna a játékos, és mennyit ért el valóban, ennek százalékos eredményét megadja. A témazáró dolgozat pontszáma a százalék száma (pl. 80% - 8 pont).

A témakör végén összefoglalásként az osztály  4-5 fős csoportokra vált, mindenki választott magának egy résztéma-kört. A csoporttagok 5-5 kérdést írtak az adott témakörből, válasszal, bepontozva, nehézség szerint 1-5 skálán. Egyeztették kérdéseiket, az ismétléseket kidobták, pontosították a kérdéseket. Az óra végén minden csoport felolvasta a kérdéseit. Ahány csoport, annyiszor 15 kérdés áll rendelkezésre. Nálunk volt egy vállalkozó szellem, aki azonnal kezébe vette a játék fizikai megtervezésének lehetőségét. Hozzá futott be az összes kérdés, ő tervezte meg, az egyik társa segítségével. Mivel időhiányban voltunk, ez jól jött, otthoni munkaként oldották meg, de el tudom képzelni, hogy egy tanóra alatt meg lehet oldani csapatonként is a játék elkészítését. Utólag látva azonban a kérdések pontosításához szükség lett volna még egy ellenőrző körre.

A játék kezdetekor megegyezünk a szabályokban.

Egy dupla órát szántunk a játék lejátszására, tapasztalatok összegzésére, értékelésre, lezárásra. Nagyon jó hangulatú órák alakultak ki, amin szívesen vettek részt a diákok. Rengeteget dolgoztak együtt a kérdések összeállításán, a játék fizikai megtervezésén. Meg kellett osztaniuk egymás között a munkát és az idejüket is megtervezni. A játék során tartani magukat a szabályokhoz – az egyik csapat még időkorlátot is bevezetett, hogy mennyi idő alatt válaszolhatnak a kérdésre. A játék során újratanulták egymástól a témakört, gyakran szurkoltak, próbáltak segíteni a másiknak. Az értékelést igazságosnak tartották, bár a játék öröme jobban lekötötte őket, mint az, hogy most épp számonkérés történik. Tanárként a feladatom az egész tevékenység koordinálása, a vitás és nem vitás kérdésekben történő segítségadás volt.

Az értékelésnél szinte mindenkinek tetszett ez a feladat (egy diák érezte úgy, hogy a szerencse nem állt mellé), a játék készítőjét pedig megtapsolták és nagyon megköszönték neki a munkáját. Őt külön díjazásban is részesítjük.

A végén megegyeztünk abban, hogy témazárót írni így a legjobb :)

Ne csak olvassuk, lássuk is:

Ebben érkezett a társasjáték

Ebben laktak a kérdéskártyák

A bábuk kupakokból készültek, amire a témakörhöz jellemző képek voltak ragasztva.

Büntikártya hátoldala

Hátoldalán kérdések

Büntetőkártyák szövege. Szerintem nagyon gonoszak, de főleg ötletesek :) 

Példa a kérdésekre

Minden egyben. Gyönyörű!

A tanár, ha beteg

Egy hete történt...

Nevezetesen az, hogy lebetegedtem. Az a fajta betegség, amikor még nem vág teljesen a földhöz, de elég rosszul érzed magad, itt-ott hőemelkedés, rossz közérzet, amikor nem vágysz másra, minthogy ágyban maradj. De a legrosszabb az volt, hogy a hangom is teljesen elveszett. Így aztán életemben kb. először azt a döntést hoztam, hogy nem várom meg, amíg teljesen ágynak esem, hanem teszek egy megelőlegező otthonmaradást. Telefon iskolába, de közben rosszul is éreztem magam, hogy kárba vesznek az értékes órák.

Kicsit szkeptikusan, de inkább reménykedve minden osztályom zárt facebook- csoportjába kiírtam, hogy aznapra mit terveztem. Megjelöltem a témát, a konkrét feladatokat, bepontoztam őket, és felajánlottam, hogy aki a nap folyamán lefotózza a füzetét, annak leellenőrzöm a munkáját, és megkapja a pontokat. Azért a nap végén, mert nem lehet mindenkinek épp mobilnete, vagy bármilyen más probléma is felmerülhet. És miért ne adjak lehetőséget arra, hogy egész nap dolgozhasson rajta?

Ezután nem csináltam mást, mint vártam, időnként elaludtam, pihentem.

Az első óra kilencedikesekkel lett volna, ott nem nagyon működött a dolog, és mint kiderült, a felszabadult időt töritanulásra használták az aznapi témazáró fényében. Nem bántam, a feladatokat házi feladatként ajánlottam fel, néhányan meg is csinálták.

A következő a saját osztályom volt. Ők már reggel jelezték, hogy "Jobbulást, úgy lesz tanárnő, számíthat ránk!" Dupla órájuk volt, egy Csokonai verset (Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz) és egy meglehetősen nehéz Berzsenyit (A magyarokhoz I.) kaptak. Már az első órán kaptam paparazzi fotót, hogy összeültek csoportba, és dolgoztak. Az óra után érkezett a kolléga sms-e, hogy bár előre hozták az ő óráját, de mire bement, már dolgoztak a gyerekek, így hagyta őket. Ugyanígy járt a második órán helyettesítő közgazdász tanár is, Óra után fényképdömping és ezernyi jókívánság, hasznos tanács érkezett (igyak teát/pálinkát, nem fontos nagyon sietni azzal a gyógyulással, szívecske, stb.).

Ezután egy párhuzamos 10-es osztálynak következett órája, ahova szakos kolléga ment be helyettesíteni. Ezt az osztályt év elején vettem át, kicsit döcögősen haladunk. Kb. egy hónapja alakítottam ki náluk kooperatív csoportokat, amiben többségében megnövekedett a tevékenység, bár vannak csoportok, amik nehezebben működnek. Az óra alatt csetüzenetek érkeztek, amiben konkrét kérdéseik voltak a tananyaggal kapcsolatban, így volt egy pár perces távoktatás is. Kaptam a fotókat a lázas munkáról, majd óra után a létrejött megoldásokról. Kolléga délutáni üzenete az elismerő csodálkozás hangján szólt. A legfontosabb üzenet így hangzott: "ez az óra nem lett volna más ha van bent tanár, vagy ha nincs". Sikerült elérni azt, hogy önállóan dolgozzanak, a saját feladatukkal foglalkozzanak, megbeszéljék a kérdéseiket, válaszaikat, tapasztalataikat. 

A beérkező feladatokat leellenőriztem, értékeltem. Borzasztóan büszke voltam a diákjaimra. Lassan megszokom, hogy tényleg nincs mit csinálnom az órákon, egyszerűen csak rendelkezésre kell állnom, ha úgy adódik. Furcsán jó érzés új szerepeket találni.

Szubjektív beszámoló a IX. Taní-tani konferenciáról - második rész

Az ebédet követően az Új média - új tanulás I. szekciót választottam. Az előadáscímek felkeltették az érdeklődésemet, megfelelő hívószavak voltak számomra az IKT, a gamifikáció, az internethasználat és az esélyteremtés.

Öt előadást hallgathattunk itt is végig, bár a szekcióvezető egy darabig azt állította hat lesz. Ennek volt talán köszönhető az, hogy végül itt maradt pár perc lehetőség a kérdésekre. Valamilyen oknál fogva ez a páros előadók szekciója volt - ez is érdekes szervezési kérdéseket vet fel.

Az első előadó, Kölesné Németh Márta  Esélyegyenlőség a közoktatásban. Esélyteremtés elektronikus tanulási környezetben című előadásában a zuglói Benedek Elek EGYMI működéséről mesélt. Feladatkörüknél fogva SNI-s diákok tanulását is támogatják, ezt pedig főleg IKT eszközök használatával. Ebből mutattak be párat, miután megismertük az EGYMI szervezeti felépítését és a támogatások rendszerének alakulását. Személy szerint szívesebben hallgattam volna többet a konkrét eszközökről.

A pedagógusok e-learning továbbképzésének lehetőségéről, a képzések felépítéséről, előnyeiről tartott bemutatót Müller Andrea és Páll Viktória, akiket a neteducatio.hu berkeiből ismerhetünk, így aztán a cég képzéseiknek jellegét ismertették, bár az nem derült ki, hogy ezek milyen konkrét témában zajló képzések. Az előadás címéből arra következtetek, hogy valószínűleg a pedagógia megújulást célozzák meg ezek a képzések. Mindenesetre két vidám, fiatal, lelkes, a feladata iránt elkötelezett előadó igyekezett minket megnyerni. A képzésekről megtudhattuk hogy egy nem letölthető törzsanyagra és egy kiegészítő, szabadon alakítható anyagra bonthatók. Igyekeznek színesen, informatívan átadni az ismeretek, és minél több feldolgozási lehetőséget nyújtani. (Így is lehet: pedagógiai megújulás a kanapéról. Iskolai innovációk a pedagógiai megújulás témakörhöz kapcsolódva)

Labancz Imre és Barnucz Nóra főiskolai hallgatók IKT-eszköz használata és az egyetem iránti elkötelezettség viszonyát vizsgálták kutatásukban (IKT-eszközök intézményi hatásának vizsgálata hallgatók körében). A fiatal előadók valamivel több gyakorlás után valószínűleg ügyesebbek lesznek majd. Ebből az előadásból számomra nem derült ki, hogy mit értenek pontosan IKT-eszköz alatt, a diákon megjelenő kérdések azt sugalmazták, hogy az egyetem honlapjának felkeresését, a tananyagok monitoron vagy nyomtatott formában történő elsajátítását.

Őket követte Buda András, akiről az első percekben megtudtuk, hogy debreceni, és van egy kérdőíve, amivel a diákcsoportok internethasználatának jellegzetességeit vizsgálja. Az általános iskolások, a középiskolások és az egyetemi hallgatók szokásait igyekezett összehasonlítani különböző szempontok mentén (hányszor posztolnak, ébredés után hány perccel csatlakoznak a netre, hány e-mailt olvasnak, hányat küldenek, hány videót néznek naponta). Érdekes adatokat láttunk, de az értelmezés nekem hiányzott. Jó lenne tudni, hogy ezek az adatok mit mondanak igazából a fiatalokról.

Rigóczki Csaba elkötelezett pedagógus és felfedező, a tematikus sétautak nagy kedvelője - legalábbis ezt szűrtem le abból a pár percből, amíg az előadását hallgattam. Budapest negyedik kerületében szervez fiataloknak helyismereti szakkört. A lelkes hangulatú előadás nagyrészt a környezeti nevelés fogalmának körüljárását tartalmazta, illetve érintőlegesen a gamifikáció elméletét és alkalmazását - ezzel meg is felelt a címben fogalmazott témának: Itthon legyél otthon - gamifikált környezeti nevelés. Utólag visszagondolva sok kis szegmensből állt az előadás, amik nem mindig kapcsolódtak egymáshoz, jellemzően nagyon sokat szeretett volna az előadó átadni, de az időkeretek szűkösek voltak. Minden esetre lelkesedésével megnyert a tematikus sétautaknak, még konkrét eszköz-ötletet is kaptam (Sight- korabeli fényképek alapján kell felkeresni a mai tereket)

Motivált tanárok - munkaközösségek, ez volt a hangzatos címe az utolsó, általam választott szekciónak. Mondhatnám, hogy a késő délutáni időpont, a befogadói fáradtság és az ezzel párhuzamosan élesedő kritikai érzék okozta azt, hogy kimondottan rosszul éreztem magam egyes előadások közben, de tartok tőle, hogy nem csak ez. Ugyanakkor utólag azt mondom, nem baj, hogy ha az ember lát, hall ilyeneket is, hiszen ezekből is tanul, sőt messzemenő következtetéseket vonhat le. Nézzük, mikkel találkoztam itt.

Horizontális tanulás a gyermekek érdekében - pedagógusok együttműködésre épülő tanulása címmel láthattuk Horváth László előadását, amely egy OFI-kutatás összefoglalója volt (http://ofi.hu/kiadvany/modszertani-utmutato-horizontalis-tanulas). Az előadás videóval indult, ezeknek a használatát érdemes lenne átgondolni, ha nem ismerjük az előzetes technikai feltételeket. Jelen esetben nem volt hangfal, így a laptop hangját kellett volna követni, de az előadó szerint ennek nem volt nagy jelentősége, hiszen végig feliratozva volt a videó, ami a képernyő kis részét foglalta el. A videó egy amerikai iskola tanári karának képeit mutatta, akik ráébredtek arra a tudásra, hogy “minden diák a te diákod, és minden tanár a te tanárod” - attól függetlenül, hogy tanítod-e a diákot. A horizontális oktatás fogalma nagyon leegyszerűsítve a közösségen belül, egymástól való tanulást jeleni. Ezt a módszert 2015-ben az OFI több hazai közoktatási intézményben is kipróbálta, ennek tanulságait és összefoglalóját hallhattuk, főleg az előnyök kiemelésével. Nem kétlem, hogy az ötlet a maga idealizmusával remek, és támogatandó, de elképzelem magam előtt a gyakorlati megvalósulását is egy magyar iskolában: nem lehet könnyű (és itt visszautalnék K. Nagy Emese idézetére).

Ezt követte Bártfai Edit Egy innováció-támogató szervezetfejlesztés tapasztalatai című előadása, amelyben a Bázisiskola TÁMPOP-programot mutatta be a kezdetektől a megvalósulásig, ennek anyagait az általa ajánlott http://bip.ujnemzedek.hu/rolunk/ oldalon lehet megtalálni. Azt a fő kérdést jártuk körül, hogy hogyan lehet kívülről “innoválni” egy iskolát, milyen szakaszai voltak a program megvalósulásának, és milyen eredményekkel - többek között egy gyakorlati feladatgyűjtemény - gazdagodtak.

Pócsik Orsolya közgazdász tanár előadása az innovatív tanár fogalmát próbálta definiálni az általa létrehozott modell alapján. Vállalom, hogy én nem figyeltem eléggé, de a modell számomra nem lett világos. Ahhoz, hogy a tanár innovatív legyen, olyan tényezőket fogalmazott meg, mint hogy használjon terminus technikusokat, IKT-eszközt és non-verbális elemeket. Az előadás számomra elég széteső volt, a diasorok és az elhangzó szöveg közti olykor hiányzó koherencia zavarta a befogadást. Az elmélet bizonyításához az előadó egy helyi kutatást rendelt, aminek bemutatása módszertani problémákat vetett fel (nem pontos diagramok, kutatásmetodikai kérdések). Az előadás címe az Innovatív tanárok - sikeres emberek képzése a jövő számára innovációs menedzsment stratégiák alkalmazásával volt.

Minden gyermek érdeke, hogy lelkileg egészséges, motivált és személyiségében is megújulni képes pedagógusok neveljék. Mit tehet ezért a pedagógusképzés? Ezzel a hosszú címmel tartott előadást Majzikné Lichtenberger Krisztina a Károli Gáspár Egyetem pedagógus-szuper-vízió képzéséről. Az előadás élvezetes, követhető volt, végül egy kedves személyes beszámolóval, amiben egy hallgató élményeit hallhattuk a képzésről, és amelyben központi elemként szerepelt a krokodilszív. Világossá vált, hogy mennyire fontos a pedagógusképzésben a pedagógusok mentális támogatása, technikák megtanítása, a problémák kézzel foghatóvá alakítása. Csak bízom benne, hogy előbb-utóbb ez általánosan elterjedt lesz nem csak a pedagógusképzésben, de a pályán lévő pedagógusok esetében is.

Záróelőadásként Borsodi Csilla Noémi szakiskolai tanár adta elő minikutatásának eredményeit. Előadása abból indult ki, hogy a szakiskolában tanító tanárok számára a siker egészen máshol kezdődik, mint akár más tanárok esetében, hisz az oktató munka mellett sokkal nagyobb szerepet kaphat a nevelő munka, tekintve, hogy többségében nehéz sorsú gyerekekkel is dolgoznak. A kutatás fő kérdése az volt, hogy mit jelent “jó tanár”-nak lenni mind tanár-, mind tanulószempontból. Az előadás címének - A szakképzős tanár alternatív sikerei: gyermekvédelmi, tanulás-módszertani feladatok -  második feléről azonban kevés szó esett az idő szorítása miatt, holott kifejezetten érdekes téma lehetett volna.

Az estet Knausz Imre zárszava zárta le, amiben Loránd Ferenc szellemi örökségére utalt, az ő életének meghatározó kérdéseit kapcsolta össze a konferencia témáival. Ennek azért is volt aktualitása, mert a konferencia során avatták fel az egyetemen a Loránd Ferenc-Emlékszobát, ezáltal is megidézve szellemét. Zárszót mondani sosem szerencsés feladat, de méltó lezárása lett a napnak.
A konferencián elhangzó anyagok minden bizonnyal megtekinthetők lesznek majd a Taní-tani Online felületen, ajánlom olvasgatásra mindenkor: http://www.tani-tani.info/

Konferenciára járni jó dolog, nem pesti konferenciákat meglátogatni pedig még kalandos is. Hasznos kicsit kilépni a főváros koncentráltságából, és minden élményből lehet tanulni. Azt hiszem, már most bejelentkezem a következőre.