Oldalak

2016. február 20., szombat

A tanár, ha beteg

Egy hete történt...
Nevezetesen az, hogy lebetegedtem. Az a fajta betegség, amikor még nem vág teljesen a földhöz, de elég rosszul érzed magad, itt-ott hőemelkedés, rossz közérzet, amikor nem vágysz másra, minthogy ágyban maradj. De a legrosszabb az volt, hogy a hangom is teljesen elveszett. Így aztán életemben kb. először azt a döntést hoztam, hogy nem várom meg, amíg teljesen ágynak esem, hanem teszek egy megelőlegező otthonmaradást. Telefon iskolába, de közben rosszul is éreztem magam, hogy kárba vesznek az értékes órák.
Kicsit szkeptikusan, de inkább reménykedve minden osztályom zárt facebook- csoportjába kiírtam, hogy aznapra mit terveztem. Megjelöltem a témát, a konkrét feladatokat, bepontoztam őket, és felajánlottam, hogy aki a nap folyamán lefotózza a füzetét, annak leellenőrzöm a munkáját, és megkapja a pontokat. Azért a nap végén, mert nem lehet mindenkinek épp mobilnete, vagy bármilyen más probléma is felmerülhet. És miért ne adjak lehetőséget arra, hogy egész nap dolgozhasson rajta?
Ezután nem csináltam mást, mint vártam, időnként elaludtam, pihentem.
Az első óra kilencedikesekkel lett volna, ott nem nagyon működött a dolog, és mint kiderült, a felszabadult időt töritanulásra használták az aznapi témazáró fényében. Nem bántam, a feladatokat házi feladatként ajánlottam fel, néhányan meg is csinálták.
A következő a saját osztályom volt. Ők már reggel jelezték, hogy "Jobbulást, úgy lesz tanárnő, számíthat ránk!" Dupla órájuk volt, egy Csokonai verset (Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz) és egy meglehetősen nehéz Berzsenyit (A magyarokhoz I.) kaptak. Már az első órán kaptam paparazzi fotót, hogy összeültek csoportba, és dolgoztak. Az óra után érkezett a kolléga sms-e, hogy bár előre hozták az ő óráját, de mire bement, már dolgoztak a gyerekek, így hagyta őket. Ugyanígy járt a második órán helyettesítő közgazdász tanár is, Óra után fényképdömping és ezernyi jókívánság, hasznos tanács érkezett (igyak teát/pálinkát, nem fontos nagyon sietni azzal a gyógyulással, szívecske, stb.).
Ezután egy párhuzamos 10-es osztálynak következett órája, ahova szakos kolléga ment be helyettesíteni. Ezt az osztályt év elején vettem át, kicsit döcögősen haladunk. Kb. egy hónapja alakítottam ki náluk kooperatív csoportokat, amiben többségében megnövekedett a tevékenység, bár vannak csoportok, amik nehezebben működnek. Az óra alatt csetüzenetek érkeztek, amiben konkrét kérdéseik voltak a tananyaggal kapcsolatban, így volt egy pár perces távoktatás is. Kaptam a fotókat a lázas munkáról, majd óra után a létrejött megoldásokról. Kolléga délutáni üzenete az elismerő csodálkozás hangján szólt. A legfontosabb üzenet így hangzott: "ez az óra nem lett volna más ha van bent tanár, vagy ha nincs". Sikerült elérni azt, hogy önállóan dolgozzanak, a saját feladatukkal foglalkozzanak, megbeszéljék a kérdéseiket, válaszaikat, tapasztalataikat. 
A beérkező feladatokat leellenőriztem, értékeltem. Borzasztóan büszke voltam a diákjaimra. Lassan megszokom, hogy tényleg nincs mit csinálnom az órákon, egyszerűen csak rendelkezésre kell állnom, ha úgy adódik. Furcsán jó érzés új szerepeket találni.


2 megjegyzés: