Szubjektív beszámoló a IX. Taní-tani konferenciáról - második rész

Az ebédet követően az Új média - új tanulás I. szekciót választottam. Az előadáscímek felkeltették az érdeklődésemet, megfelelő hívószavak voltak számomra az IKT, a gamifikáció, az internethasználat és az esélyteremtés.

Öt előadást hallgathattunk itt is végig, bár a szekcióvezető egy darabig azt állította hat lesz. Ennek volt talán köszönhető az, hogy végül itt maradt pár perc lehetőség a kérdésekre. Valamilyen oknál fogva ez a páros előadók szekciója volt - ez is érdekes szervezési kérdéseket vet fel.

Az első előadó, Kölesné Németh Márta  Esélyegyenlőség a közoktatásban. Esélyteremtés elektronikus tanulási környezetben című előadásában a zuglói Benedek Elek EGYMI működéséről mesélt. Feladatkörüknél fogva SNI-s diákok tanulását is támogatják, ezt pedig főleg IKT eszközök használatával. Ebből mutattak be párat, miután megismertük az EGYMI szervezeti felépítését és a támogatások rendszerének alakulását. Személy szerint szívesebben hallgattam volna többet a konkrét eszközökről.

A pedagógusok e-learning továbbképzésének lehetőségéről, a képzések felépítéséről, előnyeiről tartott bemutatót Müller Andrea és Páll Viktória, akiket a neteducatio.hu berkeiből ismerhetünk, így aztán a cég képzéseiknek jellegét ismertették, bár az nem derült ki, hogy ezek milyen konkrét témában zajló képzések. Az előadás címéből arra következtetek, hogy valószínűleg a pedagógia megújulást célozzák meg ezek a képzések. Mindenesetre két vidám, fiatal, lelkes, a feladata iránt elkötelezett előadó igyekezett minket megnyerni. A képzésekről megtudhattuk hogy egy nem letölthető törzsanyagra és egy kiegészítő, szabadon alakítható anyagra bonthatók. Igyekeznek színesen, informatívan átadni az ismeretek, és minél több feldolgozási lehetőséget nyújtani. (Így is lehet: pedagógiai megújulás a kanapéról. Iskolai innovációk a pedagógiai megújulás témakörhöz kapcsolódva)

Labancz Imre és Barnucz Nóra főiskolai hallgatók IKT-eszköz használata és az egyetem iránti elkötelezettség viszonyát vizsgálták kutatásukban (IKT-eszközök intézményi hatásának vizsgálata hallgatók körében). A fiatal előadók valamivel több gyakorlás után valószínűleg ügyesebbek lesznek majd. Ebből az előadásból számomra nem derült ki, hogy mit értenek pontosan IKT-eszköz alatt, a diákon megjelenő kérdések azt sugalmazták, hogy az egyetem honlapjának felkeresését, a tananyagok monitoron vagy nyomtatott formában történő elsajátítását.

Őket követte Buda András, akiről az első percekben megtudtuk, hogy debreceni, és van egy kérdőíve, amivel a diákcsoportok internethasználatának jellegzetességeit vizsgálja. Az általános iskolások, a középiskolások és az egyetemi hallgatók szokásait igyekezett összehasonlítani különböző szempontok mentén (hányszor posztolnak, ébredés után hány perccel csatlakoznak a netre, hány e-mailt olvasnak, hányat küldenek, hány videót néznek naponta). Érdekes adatokat láttunk, de az értelmezés nekem hiányzott. Jó lenne tudni, hogy ezek az adatok mit mondanak igazából a fiatalokról.

Rigóczki Csaba elkötelezett pedagógus és felfedező, a tematikus sétautak nagy kedvelője - legalábbis ezt szűrtem le abból a pár percből, amíg az előadását hallgattam. Budapest negyedik kerületében szervez fiataloknak helyismereti szakkört. A lelkes hangulatú előadás nagyrészt a környezeti nevelés fogalmának körüljárását tartalmazta, illetve érintőlegesen a gamifikáció elméletét és alkalmazását - ezzel meg is felelt a címben fogalmazott témának: Itthon legyél otthon - gamifikált környezeti nevelés. Utólag visszagondolva sok kis szegmensből állt az előadás, amik nem mindig kapcsolódtak egymáshoz, jellemzően nagyon sokat szeretett volna az előadó átadni, de az időkeretek szűkösek voltak. Minden esetre lelkesedésével megnyert a tematikus sétautaknak, még konkrét eszköz-ötletet is kaptam (Sight- korabeli fényképek alapján kell felkeresni a mai tereket)

Motivált tanárok - munkaközösségek, ez volt a hangzatos címe az utolsó, általam választott szekciónak. Mondhatnám, hogy a késő délutáni időpont, a befogadói fáradtság és az ezzel párhuzamosan élesedő kritikai érzék okozta azt, hogy kimondottan rosszul éreztem magam egyes előadások közben, de tartok tőle, hogy nem csak ez. Ugyanakkor utólag azt mondom, nem baj, hogy ha az ember lát, hall ilyeneket is, hiszen ezekből is tanul, sőt messzemenő következtetéseket vonhat le. Nézzük, mikkel találkoztam itt.

Horizontális tanulás a gyermekek érdekében - pedagógusok együttműködésre épülő tanulása címmel láthattuk Horváth László előadását, amely egy OFI-kutatás összefoglalója volt (http://ofi.hu/kiadvany/modszertani-utmutato-horizontalis-tanulas). Az előadás videóval indult, ezeknek a használatát érdemes lenne átgondolni, ha nem ismerjük az előzetes technikai feltételeket. Jelen esetben nem volt hangfal, így a laptop hangját kellett volna követni, de az előadó szerint ennek nem volt nagy jelentősége, hiszen végig feliratozva volt a videó, ami a képernyő kis részét foglalta el. A videó egy amerikai iskola tanári karának képeit mutatta, akik ráébredtek arra a tudásra, hogy “minden diák a te diákod, és minden tanár a te tanárod” - attól függetlenül, hogy tanítod-e a diákot. A horizontális oktatás fogalma nagyon leegyszerűsítve a közösségen belül, egymástól való tanulást jeleni. Ezt a módszert 2015-ben az OFI több hazai közoktatási intézményben is kipróbálta, ennek tanulságait és összefoglalóját hallhattuk, főleg az előnyök kiemelésével. Nem kétlem, hogy az ötlet a maga idealizmusával remek, és támogatandó, de elképzelem magam előtt a gyakorlati megvalósulását is egy magyar iskolában: nem lehet könnyű (és itt visszautalnék K. Nagy Emese idézetére).

Ezt követte Bártfai Edit Egy innováció-támogató szervezetfejlesztés tapasztalatai című előadása, amelyben a Bázisiskola TÁMPOP-programot mutatta be a kezdetektől a megvalósulásig, ennek anyagait az általa ajánlott http://bip.ujnemzedek.hu/rolunk/ oldalon lehet megtalálni. Azt a fő kérdést jártuk körül, hogy hogyan lehet kívülről “innoválni” egy iskolát, milyen szakaszai voltak a program megvalósulásának, és milyen eredményekkel - többek között egy gyakorlati feladatgyűjtemény - gazdagodtak.

Pócsik Orsolya közgazdász tanár előadása az innovatív tanár fogalmát próbálta definiálni az általa létrehozott modell alapján. Vállalom, hogy én nem figyeltem eléggé, de a modell számomra nem lett világos. Ahhoz, hogy a tanár innovatív legyen, olyan tényezőket fogalmazott meg, mint hogy használjon terminus technikusokat, IKT-eszközt és non-verbális elemeket. Az előadás számomra elég széteső volt, a diasorok és az elhangzó szöveg közti olykor hiányzó koherencia zavarta a befogadást. Az elmélet bizonyításához az előadó egy helyi kutatást rendelt, aminek bemutatása módszertani problémákat vetett fel (nem pontos diagramok, kutatásmetodikai kérdések). Az előadás címe az Innovatív tanárok - sikeres emberek képzése a jövő számára innovációs menedzsment stratégiák alkalmazásával volt.

Minden gyermek érdeke, hogy lelkileg egészséges, motivált és személyiségében is megújulni képes pedagógusok neveljék. Mit tehet ezért a pedagógusképzés? Ezzel a hosszú címmel tartott előadást Majzikné Lichtenberger Krisztina a Károli Gáspár Egyetem pedagógus-szuper-vízió képzéséről. Az előadás élvezetes, követhető volt, végül egy kedves személyes beszámolóval, amiben egy hallgató élményeit hallhattuk a képzésről, és amelyben központi elemként szerepelt a krokodilszív. Világossá vált, hogy mennyire fontos a pedagógusképzésben a pedagógusok mentális támogatása, technikák megtanítása, a problémák kézzel foghatóvá alakítása. Csak bízom benne, hogy előbb-utóbb ez általánosan elterjedt lesz nem csak a pedagógusképzésben, de a pályán lévő pedagógusok esetében is.

Záróelőadásként Borsodi Csilla Noémi szakiskolai tanár adta elő minikutatásának eredményeit. Előadása abból indult ki, hogy a szakiskolában tanító tanárok számára a siker egészen máshol kezdődik, mint akár más tanárok esetében, hisz az oktató munka mellett sokkal nagyobb szerepet kaphat a nevelő munka, tekintve, hogy többségében nehéz sorsú gyerekekkel is dolgoznak. A kutatás fő kérdése az volt, hogy mit jelent “jó tanár”-nak lenni mind tanár-, mind tanulószempontból. Az előadás címének - A szakképzős tanár alternatív sikerei: gyermekvédelmi, tanulás-módszertani feladatok -  második feléről azonban kevés szó esett az idő szorítása miatt, holott kifejezetten érdekes téma lehetett volna.

Az estet Knausz Imre zárszava zárta le, amiben Loránd Ferenc szellemi örökségére utalt, az ő életének meghatározó kérdéseit kapcsolta össze a konferencia témáival. Ennek azért is volt aktualitása, mert a konferencia során avatták fel az egyetemen a Loránd Ferenc-Emlékszobát, ezáltal is megidézve szellemét. Zárszót mondani sosem szerencsés feladat, de méltó lezárása lett a napnak.
A konferencián elhangzó anyagok minden bizonnyal megtekinthetők lesznek majd a Taní-tani Online felületen, ajánlom olvasgatásra mindenkor: http://www.tani-tani.info/

Konferenciára járni jó dolog, nem pesti konferenciákat meglátogatni pedig még kalandos is. Hasznos kicsit kilépni a főváros koncentráltságából, és minden élményből lehet tanulni. Azt hiszem, már most bejelentkezem a következőre.